A világhírű magyar agykutató, Dr. Freund Tamás mondta egy interjúban, hogy „Tisztelem az ateistákat, mert nekik nagyobb a hitük az enyémnél: ők a számomra elképzelhetetlen mennyiségű véletlenben és mindezek céltalanságában hisznek.” („Örülnék az egéragynak is!”, Szabad Föld, 2014. március 14. -http://www.szabadfold.hu/csalad/orulnek_az_egeragynak_is )
Nos, én maximum arra vagyok képes, hogy tiszteletben tartsam az ateisták hitét. Ez is nehezemre esik, de tisztelni azt, aki tagadja, hogy ateizmusa (meggyőződése) szimpla hiten alapul, ugyanakkor engem istenhitem miatt avult maradványnak tart, azt elfogultsága, vaskalapossága és tiszteletlen viselkedése miatt tisztelni nem tudom.
A tudományt talán, ha megfeledkezem arról, hogy a tudománynak és művelőinek, és a kutatást finanszírozóknak „köszönhető” a Ciklon-gáz, Hirosima és az emberiség mindennapjait megkeserítő globális levegőszennyezés.     

Igazságtalan és megtévesztő lenne a tudományt kárhoztatni a tudomány eredményei felhasználásával elkövetett gazemberségekért. A tudomány ugyanis csak eszköz. A művelése, szolgálata ugyan cél lehet, de hogy az eredményeit jóra, vagy rosszra használják-e, az kizárólag az emberen múlik.
Felvetődik a kérdés: vajon Isten hibáztatható a nevében elkövetett vétkekért? Nyilvánvalóan nem, hiszen nem Isten tette, és minden bizonnyal nem is akarta. És a vallás? A vallás, vagy akár az istenhit hibáztatható? Ebből az aspektusból nézve a vallás és az istenhit is csak eszköz, és legfeljebb megtévesztő hivatkozási alap. Az elmarasztalást minden esetben a tényleges elkövetők és felbujtóik, támogatóik, segítőik érdemlik, legyen szó akár Isten, az istenhit, a vallás, vagy a tudomány vélt érdekében, nevében, hozadékai (eredményei) felhasználásával elkövetett vétkekről.

Felmerül: tévúton jár-e az, aki hisz a tudományban? Lehet hinni (bízni, reménykedni), hogy a földbe vetett mag kikel, ehető növénnyé, vagy gyümölcsöt termő fává serken? Természetesen. Nyilvánvaló, hogy a tudományra is igaz ez. Én például, aki az egy Istent hiszem, hiszek a tudományban is. Nem istenítem, már csak azért sem, mert tévedhet (mármint a művelői tévedhetnek), és/vagy esetenként korrekcióra szorul, de ettől függetlenül hiszek, bízom benne.  
Annak ellenére hiszek, bízom a tudományban, hogy az eredményei ugyan láthatóak és megfoghatóak, de maga a tudomány (a Tudomány) nem. A tudomány láthatatlan és megfoghatatlan, de tudom, hogy van. Hogy – mint Isten – örökké lesz-e, azt nem tudom.

Mi a különbség köztünk?

Ti, bigott, fundamentalista, elfogult és előítéletes ateisták engem lökött alaknak tartotok, mert istenhívő vagyok. A hitemet sem tartjátok tiszteletben. Én viszont titeket azért, mert nem hisztek Istenben, de hisztek a tudományban, nem mondalak lököttnek, csak hát ezért még nem tisztellek benneteket, de a hiteteket tiszteletben tartom. És elvárom, hogy amit én cselekszem veletek, tehát azt, hogy a hiteteket tiszteletben tartom, velem ti is azt tegyétek: tartsátok tiszteletben istenhitemet!