Kezdetben – az élet kezdetén – volt az egysejtű, majd beindult a sejtosztódás, és végül, mostanra lett az ember.
Közben persze évmilliók, sőt, száz és százmillió év telt el, de a lényeg nem változott: az élet élni akar. Nyilvánvalóan nem tudott róla, de már az első egysejtűben ott volt és munkált elsöprő erővel, mindenáron életben maradni; ennélfogva ezt mondhatjuk akár életösztönnek, akár isteni késztetésnek is.
Ott van minden élőben, nélküle még a fű, a bokor, a fa sem kapaszkodna a földbe, nem erősödne, nem nőne. A növényekben persze kevésbé, az élőlényekben azonban már egyértelműen jelentkezik, különösen kritikus helyzetekben. Olyankor, amikor, ha nem akarnának, nem akarnánk élni, nem akarnánk életben maradni, akkor nem is maradnánk életben.
Az életösztön azonban kevés a boldoguláshoz. Az evolúciós küzdelemben ugyan életben tarthat, de nem tesz győztessé. Pedig az kell, mert a jelen, különösen a jövő a jobbé, az erősebbé, az ügyesebbé, a domináns egyedé és csoporté. Kegyetlen ténynek látszik, de hát ez az igazság: a domináns egyed és csoport a mérvadó, mindig és mindenütt.
Kiélezett, válságos helyzetben egyértelmű, de valójában mindig igaz: nem a betegek, az elesettek, az ügyefogyottak az élet hordozói és a boldogulás, gyarapodás zálogai. De ez nem is érdekes, hanem a haladás, a fejlődés, a gyarapodás a fontos.

Az emberiség története során voltak kísérletek a folyamatok megváltoztatására. Jött Buddha, Konfucius, Jézus, Mohamed… Az isteni eleve elrendelésen azonban jottányit sem tudtak változtatni. Legfeljebb ideig-óráig, aztán kitört egy újabb keresztes háború, hódító vagy védelmi háború, vallásháború, felszabadító harc, dzsiháb, és megideologizált holokauszt.
Születtek és tanítottak próféták, majd mind elvesztek. Az utat mártírok sírhantjai szegélyezik, de leginkább tömegsírok és jelöletlen sírhalmok…
A világ pedig haladt tovább, és halad tovább.
Az van, amit isten akart eleitől fogva; istened győzedelmeskedett.

Az isten láthatatlan, alaktalan, mindenütt jelenvaló, mindenható.
Eszmei, szellemi, érzelmi.
Mindenütt, legalábbis minden élőlényben, állatban, növényben, emberben jelen van.
Ösztön és ellenállhatatlan késztetés is.
Rejtőzködik, de esetenként nem fél megmutatkozni.
Még az is előfordul, hogy formát, testet ölt.
Ez az isten azonban nem az az isten (Isten).
Ez az isten az ÉRDEK. (A te érdeked az istened – a te istened az érdeked…)
És most nézz csak magadba: ugye, hogy ott van benned?