BOKOTYINI TALÁLÓS, avagy a földadó előjátéka
FIGYELEM! Az akaratlan félreértések és a szándékos félremagyarázások megelőzése érdekében a szerző ünnepélyesen kijelenti, hogy BOKOTYIN nem BOKOD álneve. Ha valaki magára ismer, akkor az a véletlen műve, és az illetőnek feltehetően rossz a lelkiismerete...
* * *
Felteszek egy találós kérdést: KI A NAGYOBB POKOLRAVALÓ?
Te, mélyen tisztelt Választópolgár, egyben a kukutyini (bocsánat, a kukutyiniak még megorrolnak, inkább legyen akkor Kukutyin helyett Bokotyin), tehát bokotyini zabhegyező tulajdonosa ott éldegélsz helyi hatalmasságként Bokotyinban.
Te ott, én meg hol itt, hol ott, ahol éppen dolgom akad és kedvem szottyan. Egyharmadom itt, másik egyharmadom amott, a többi meg nem érdekes.
Ebből a zabhegyezőből nem élsz valami fényesen, mert különben tutyimutyi – úgy is mondhatom, hogy teszetosza - alak vagy, de arra futja, hogy a gyerekeid legalább elemi iskoláztasd, és a választások közeledtével Patyomkin utcaképet és járdát építtess.
Nos, mivel a szükség és a kedvem úgy hozza, törvényesen (!) és Isten áldásával (pontosabban mondva nem Isten áldásával, hanem folyton Istenre hivatkozók áldásával és egyetértésével) elveszem a zabhegyeződet. Magyarán: ellehetetlenítelek.
Szóval elveszem, mert zavarja az unokaöcsém zabhegyező üzletét, meg különben is új ruhatár kell a sógornőmnek, de ez az én mutyim, és neked semmi közöd hozzá. A lényeg: megfosztalak a megélhetőségtől.
Ne felejtsd: teszem mindent törvényesen és a fentebb említettek áldásával.
Állj, még ne válaszolj a találós kérdésre, mert nincs vége.
Kifosztottalak ugyan, de ugyanakkor – törvényesen és stb. – kétharmados felhatalmazást adok, hogy te meg kifoszd a kendermagos tyúktenyésztő szomszédodat, akit különben is utálsz, mert a tyúkjai folyton kotkodácsolnak, zavarják a déli megszokott szunyókálásod, és tojnak… No, nem a fejedre, hanem csak úgy szorgalmasan tojnak és tojnak, és hátha aranytojás is van a fészekben.
Ezt követően felhatalmazásom birtokában törvényesen és jogszerűen elveszed a szomszédod kendermagos tyúkjait. Ezeket aztán sietve föléled jó étvágyú kis családoddal, de hát az a marha szomszéd majd csak újra feltölti a baromfiudvarát kendermagosokkal, és jövőre is lesz mit – törvényesen és jogszerűen! – elvenni tőle.
Tehát akkor: ki a pokolravaló? Én, a szabályhozó és zabhegyező „tulajdonváltó”, vagy te, a volt zabhegyező tulajdonos és szomszéd kifosztó?
Hee?
Mit mondasz?
Hogy a szomszédod, mert hülye, amiért a munkaigényes kendermagosokkal bajlódik?